- LÉLEKUTAZÁS ALAPTANFOLYAM
A kurzus bevezetést nyújt az ősi gyógyító módszerekbe.
Ma sokunkban újra él az igény, hogy kapcsolatba kerüljünk a gyökereinkkel, rejtett erőforrásainkkal és saját belső igazságunkkal. A sámán és táltos gyakorlat lehetővé teszi, hogy önmagunk és mások számára is gyógyító erőt és bölcsességet közvetítsünk. Így nagyobb harmóniába kerülünk önmagukkal és környezetünkkel, mindennapi életünk teljesebbé válik, fejlődik.
Az alapkurzuson egyéni és páros gyakorlatok során bensőséges légkörben kapcsolatba kerülünk spirituális Segítőinkkel és Tanítóinkkal, akik lelkünk mélyének segítő és mesteri, iránymutató aspektusait képviselik. Jobban ráláthatunk problémáinkra, a minket aktuálisan foglalkoztató kérdések megoldására. Képessé válunk az öngyógyítás, gyógyítás és erőmerítés alapformáira.
A sámándob szívdobbanást idéző hangja támogat minket a hétköznapitól eltérő tudatállapotok biztonságos megélésében a lélekutazások során. Ez az alkalom önismereti munkára ad lehetőséget. Azok, akik korábban már elsajátították az alapkurzus gyakorlatait, haladóként saját tematika kidolgozásában kaphatnak segítséget. A tanfolyam kiemelt pontján egy ősi rítus, a Szellemkenu gyakorlatában megélhető a csoport csodálatos együttműködése és az Univerzum gyógyító ereje.
- LÉLEKRÉSZ-VISSZAHOZÁS a lélekutazás gyakorlatában
Mindannyian szeretnénk élet-teliek lenni, sokan azonban csak gyermekkorunkból emlékszünk az energia, erő, boldogság, hiányérzet-mentesség állapotára. Felnőttként vágyakozunk rá, de nem tudjuk, hogyan lehetnénk újra teljesek, sokszor ezért különböző (akár önromboló) utakat keresünk a megoldásra, bensőnk hiányainak enyhítésére.
A sámánok, táltosok - akik feladata egykoron a közösség gyógyítása és harmóniához segítése volt - úgy tartották, hogy a lelkünknek két része van. Az egyik a testlélek, mely mindhalálig velünk van. A másik a szabad lélek, mely pl. álmodáskor elkalandozhat a testtől.
Ha valamilyen veszteség, válás, trauma, baleset, testi vagy lelki megrázkódtatás ér minket, akkor a szabad lélek egy része a túlélésünket segítendő elmehet tőlünk. Sőt az is előfordulhat, hogy valakinek odaajándékozzuk lelkünk egy darabját, vagy esetleg elveszik tőlünk egy nem megfelelő kapcsolatban. A nyelvünk beszédes módon magyarázza, mit is élhetünk át: „mintha egy részem elveszett volna”, „váláskor vele ment a jobbik énem”, „elvesztettem a lélekjelenlétem”.
A lélekrész kedvező feltételek mellett spontán is visszatérhet, de az a gyakoribb, hogy az újbóli teljessé váláshoz szakavatott segítségre és lélekrész visszahozásra van szükség, pl. a pszichoterápiák lassú folyamatú lélekrész visszahívásként hathatnak. A kurzuson amellett, hogy tovább erősítjük a kapcsolatot a Segítőinkkel, Tanítóinkkal és a Természettel, legfőképpen arról tanulunk, hogy ilyen módon segíthessünk másoknak és a páros-csoportos gyakorlatokban mi magunk is befogadói lehetünk elveszett lélekrészeinknek.
A részvétel feltétele ideális esetben korábbi alapkurzuson való részvétel, de mindenképpen jó kapcsolat a szellemi Segítőkkel, Tanítókkal és a lélekutazás módszerének ismerete."
- ÉLET/HALÁL/ÉLET a lélekutazás gyakorlatában és a mindennapokban
Az elengedés és az elmúlás az életünk gyakori és természetes velejárója.
Életciklusaink, élethelyzeteink és kapcsolataink sorban követik egymást
és mielőtt belekezdünk egy újba, el kell búcsúztatnunk, sokszor meg
kell gyászolni a régit. Csak így tudunk megújulni,és valóban teljes
szívvel-lélekkel továbblépni.
A régmúltban a sámánok, táltosok a búcsúztatás és az átlépés kísérői és mesterei voltak, de a természetközeli ember is nagyobb tudással, eszköztárral rendelkezett az élet-halál körforgásában.
*Mit tehetünk, hogy a sorsfordulókon átengedjük magunkat a felkészülés – meghalás – újjászületés ciklusainak?
*Mi az életfeladatunk?
*Hogyan segítsünk magunknak és másoknak felkészülni a búcsúzásra?
*Hogyan éljünk teljesebb életet ennek a tudásnak az erejével?
Többek között ezekre e kérdésekre kaphatnak választ a kurzus résztvevői, miközben új Segítők és Tanítók szövetsége ad támogatást.
A tanfolyamon szerzett tapasztalatok gyakran átszövődnek a gyógyítás és a lélekrészekkel való munka élményeivel, de nem feltétel a korábbi haladó kurzusokon való részvétel. Ami fontos: jól működő kapcsolat a spirituális segítőkkel és az alaptanfolyam gyakorlatainak, készségeinek ismerete. Ha valaki korábban résztvett már az élet-halál-élet kurzuson, egyéni tematika kidolgozásával segítjük a részvételét.
Egy bensőséges írás P. Judittól kurzus tapasztalatairól, köszönettel osztjuk meg:
A régmúltban a sámánok, táltosok a búcsúztatás és az átlépés kísérői és mesterei voltak, de a természetközeli ember is nagyobb tudással, eszköztárral rendelkezett az élet-halál körforgásában.
*Mit tehetünk, hogy a sorsfordulókon átengedjük magunkat a felkészülés – meghalás – újjászületés ciklusainak?
*Mi az életfeladatunk?
*Hogyan segítsünk magunknak és másoknak felkészülni a búcsúzásra?
*Hogyan éljünk teljesebb életet ennek a tudásnak az erejével?
Többek között ezekre e kérdésekre kaphatnak választ a kurzus résztvevői, miközben új Segítők és Tanítók szövetsége ad támogatást.
A tanfolyamon szerzett tapasztalatok gyakran átszövődnek a gyógyítás és a lélekrészekkel való munka élményeivel, de nem feltétel a korábbi haladó kurzusokon való részvétel. Ami fontos: jól működő kapcsolat a spirituális segítőkkel és az alaptanfolyam gyakorlatainak, készségeinek ismerete. Ha valaki korábban résztvett már az élet-halál-élet kurzuson, egyéni tematika kidolgozásával segítjük a részvételét.
Egy bensőséges írás P. Judittól kurzus tapasztalatairól, köszönettel osztjuk meg:
"Az Élet-Halál-Élet kurzuson megélt élmények melegséggel töltik el a szívemet.
A csodálatos helyszín lenyűgöző, méltóságteljes vén fák ölelésében megtett lélekutazások mély nyomot hagytak a lelkemben.
A halállal magzati korom óta dolgom van, édesanyám korai várandóssága alatt majdnem elvetélt velem, de szeretete és hite mégis itt tartott e földi síkon. Bár a halál gondolata életem során sokszor megkísértett, valamiért mégis maradtam.
Édesapám utolsó óráiban én voltam mellette, édesanyám haláltusáját is a sok szenvedéssel végigkísértem. Az elkerülhetetlen, fájdalmas gyász megélése mellett mégis sikerül időnként a halálhoz vezető út misztériumába bepillantani. A halált egy új létezés születéseként hiszem, -bár az én korosztályom a materialista gondolkodást kapta útravalóul-, az érzéseim és tapasztalataim már rég felülírták ezt a tanítást.
A lélekutazások során megélhettem saját halálom utáni pillanatomat, amely rádöbbentett annak visszafordíthatatlanságára, átérezhettem a fájdalmas elszakadást szeretteimtől, megértettem, hogy onnan már nincsenek szavak, mellyel szólhatok hozzájuk. Az első kétségbeesett, hiábavaló próbálkozás után, hogy kifejezzem feléjük végtelen szeretetemet, egyszer csak megjelent a Fény, hívogatóan, átölelően és már nem volt visszaút, s a végtelen Béke már eggyé vált velem . Hálás vagyok ezért az élményért!
Egy másik utazás során döbbentem tapasztaltam, hogy anyai nagyapám, aki édesanyám 11 éves korában tüdőgyulladásban meghalt, nem tudott tovább menni a fizikai síkról, itt tartotta a fájdalom, amiatt, hogy borzasztó sorsa lett szeretett gyermekeinek az ő halála után. Próbált segíteni, de őt már senki nem hallotta. Segítőimmel elkísértük a Fénybe, a fájdalmait gyógyítottuk, segítettünk feloldozni, békével mehetett útjára. Azóta felkerestem a sírját, ahová édesanyám hamvain virágzó rózsáról szirmokat vittem és ott először gondoltam rá úgy, mint nagyapámra. ( Addig csak édesanyám apukája volt számomra).
Csodálatos megélés volt a három együtt töltött nap, hálával gondolok minden pillanatára, az erőhelyek felkeresésére, a reggeli szóböjtökre, majd a felszabadult Nap-köszöntőkre! A Lélekutazások utáni élmények megosztása, azok a mély megnyílások, mikor látni engedjük lelkünk legmélyét, nem szégyelljük érzéseinket kitárni, ilyenkor hihetetlen közelségbe kerülünk egymással. Társunk élményei, érzései ránk is hatnak, nekünk is szólnak, megérezhetjük, hogy valahol mindnyájan Egyek vagyunk! Megtapasztaljuk a végtelen Szeretet áramlását. Az érzelmek most is, e sorok írása közben túlcsordulnak bennem. Köszönöm Orsolyának az odaadó jelenlétet, vezetést és figyelmet és köszönöm Nektek is Kedves Lélekutazó Társaim, hogy megélhettem és megoszthattam az útmutatásokat, melyek a hétköznapi életemre is sorsfordító hatással vannak!"
A csodálatos helyszín lenyűgöző, méltóságteljes vén fák ölelésében megtett lélekutazások mély nyomot hagytak a lelkemben.
A halállal magzati korom óta dolgom van, édesanyám korai várandóssága alatt majdnem elvetélt velem, de szeretete és hite mégis itt tartott e földi síkon. Bár a halál gondolata életem során sokszor megkísértett, valamiért mégis maradtam.
Édesapám utolsó óráiban én voltam mellette, édesanyám haláltusáját is a sok szenvedéssel végigkísértem. Az elkerülhetetlen, fájdalmas gyász megélése mellett mégis sikerül időnként a halálhoz vezető út misztériumába bepillantani. A halált egy új létezés születéseként hiszem, -bár az én korosztályom a materialista gondolkodást kapta útravalóul-, az érzéseim és tapasztalataim már rég felülírták ezt a tanítást.
A lélekutazások során megélhettem saját halálom utáni pillanatomat, amely rádöbbentett annak visszafordíthatatlanságára, átérezhettem a fájdalmas elszakadást szeretteimtől, megértettem, hogy onnan már nincsenek szavak, mellyel szólhatok hozzájuk. Az első kétségbeesett, hiábavaló próbálkozás után, hogy kifejezzem feléjük végtelen szeretetemet, egyszer csak megjelent a Fény, hívogatóan, átölelően és már nem volt visszaút, s a végtelen Béke már eggyé vált velem . Hálás vagyok ezért az élményért!
Egy másik utazás során döbbentem tapasztaltam, hogy anyai nagyapám, aki édesanyám 11 éves korában tüdőgyulladásban meghalt, nem tudott tovább menni a fizikai síkról, itt tartotta a fájdalom, amiatt, hogy borzasztó sorsa lett szeretett gyermekeinek az ő halála után. Próbált segíteni, de őt már senki nem hallotta. Segítőimmel elkísértük a Fénybe, a fájdalmait gyógyítottuk, segítettünk feloldozni, békével mehetett útjára. Azóta felkerestem a sírját, ahová édesanyám hamvain virágzó rózsáról szirmokat vittem és ott először gondoltam rá úgy, mint nagyapámra. ( Addig csak édesanyám apukája volt számomra).
Csodálatos megélés volt a három együtt töltött nap, hálával gondolok minden pillanatára, az erőhelyek felkeresésére, a reggeli szóböjtökre, majd a felszabadult Nap-köszöntőkre! A Lélekutazások utáni élmények megosztása, azok a mély megnyílások, mikor látni engedjük lelkünk legmélyét, nem szégyelljük érzéseinket kitárni, ilyenkor hihetetlen közelségbe kerülünk egymással. Társunk élményei, érzései ránk is hatnak, nekünk is szólnak, megérezhetjük, hogy valahol mindnyájan Egyek vagyunk! Megtapasztaljuk a végtelen Szeretet áramlását. Az érzelmek most is, e sorok írása közben túlcsordulnak bennem. Köszönöm Orsolyának az odaadó jelenlétet, vezetést és figyelmet és köszönöm Nektek is Kedves Lélekutazó Társaim, hogy megélhettem és megoszthattam az útmutatásokat, melyek a hétköznapi életemre is sorsfordító hatással vannak!"
- AZ ÖNGYÓGYÍTÁS MŰVÉSZETE a lélekutazás gyakorlatában:
Haladó kurzus.
Erőnk teljében, a rendezettség állapotában a bennünket érő kizökkentő hatások következményeit jól tudjuk kezelni, stabilak maradunk. A belső béke, rend és erő hiányosságai azonban utat nyithatnak a testet-lelket betegítő folyamatoknak, csökkentik képességünket az egyensúly megőrzésére. A tünetek fájdalmas, de bölcs útmutatásokat hoznak arról, hogy itt az idő egy új rendezettség megszületésére bennünk.
A lélekutazás gyakorlata számos módot kínál arra, hogy segítsük önmagunkat a természet, a mindenség és a lélek csodálatos öngyógyító folyamatainak tudatos támogatásával. Egy teljesebb, egészségesebb személyiséggel hitelesen tudunk szeretteinknek vagy a hozzánk fordulóknak is segíteni.
A kurzusra azok jelentkezését várjuk, akik a lélekutazás gyakorlatát ismerik, a nem-mindennapi valóságban segítő kapcsolatokkal már rendelkeznek és korábban részt vettek alaptanfolyamon. A diagnosztizáló csörgőzés, gyógyító séta, növényi segítők keresése, gyógyító erejű ének kérése, gyógyító erő hozása, kő-meditáció, a dohánycsapda szertartás, izzasztókunyhó szertartás és virrasztás néhány lehetőség azok közül, melyekkel dolgozni fogunk.
- ERŐTÁRGYAK a lélekutazás gyakorlatában
A világon mindenhol a sámánok, táltosok fontos tárgyai az évek során egyre gyarapodtak, a szellemek üzenete alapján készültek, s csak tulajdonosuk használhatta őket, egyre növelve a tudást és gyógyító erőt. A kristályok, kövek, kagylók, tollak, fogak, agancsok összekötötték a hétköznapi és nem hétköznapi valóságot.
A szimbólumok, melyek - elsősorban nem díszítő - célzattal a ruhákra, dobra, csörgőre kerültek, kifejezték azt az egyedi kapcsolatot, mely a spirituális segítőkkel kialakult és az Univerzum erőivel telítették a szertartásokat.
Nem szükséges mindenképpen művésznek lennünk ahhoz, hogy mi is létrehozzuk saját erőtárgyainkat. Ha kapcsolatban vagyunk segítőinkkel, célzottan kérhetünk útmutatást arra, milyen saját részre szóló formákat jelenítsünk meg eszközeinken, s hogyan használjuk ezeket.
Együttlétünket pénteken az izzasztókunyhó alapozza, mely ősi gyógyító tisztító szertartás. (Az izzasztókunyhóról szóló hosszabb írás hamarosan a blog Irodalom oldalán olvasható!)
A következő két napon erőtárgyak alkotására lesz lehetőség, esténként pedig a Balaton, mint erőhely tisztító, frissítő hatását élvezhetjük.
Lélekutazásokat teszünk, majd a Segítőink útmutatása alapján: csörgő (bőrből vagy vesszőből), erőbot, gyógyító zsák (medicine bag), nemezterítő, álomfogó készülhet. Páros gyógyító és erőhozó gyakorlatok során erőnövényekből elixírt, gyógyító Boldogasszony Csokrot, amulettet kérünk és adunk egymásnak, földre hozva ezzel a lélekutazásban kapott üzeneteket.
Az elkészült erőtárgyak nem egyszerű ékszerek és hétköznapi használati eszközök, hanem személyünkre hangolva hoznak tudatosságot, tisztánlátást, erőt és gyógyítást életünkbe. A mintákat nem csak szimbólumként tudjuk érzékelni, hanem az Erővel való kézzelfogható kapcsolatot biztosítják számunkra.
